A sugárzásérzékelő egy Geiger–Müller-számlálócsövet használ, és képes az alfa-, béta- és gamma-sugárzás mérésére. A Geiger–Müller-számlálócső a töltött részecskék által kiváltott számlálógáz-ionizáció révén kimeneti feszültséget hoz létre. Számlálógázként az érzékelő argon–neon–halogén gázkeveréket használ. A számlálócső egy számlálóhuzalból (anód, pozitív pólus) áll, amely egy vékony falú, mindkét oldalán egy-egy tárcsával légmentesen lezárt fémhengerben helyezkedik el. A fémhengert egyúttal katódként (negatív pólus) használják.
Az anódra és a katódra kapcsolt nagyfeszültség hatására a fémhenger belsejében erős elektromos tér jön létre. A radioaktív bomlások során kibocsátott részecskék ionizációs folyamatok révén töltött gázrészecskéket (ionokat) hoznak létre, amelyeket a meglévő elektromos tér az elektródák felé vonz. A gázionok „begyűjtése” feszültségváltozást eredményez az áramkörben, amelyet az érzékelő regisztrál. Az érzékelőben a feszültséget elektronikusan számlálási rátává alakítják, és esemény/perc egységben adják ki. Ezen felül a számlálási eseményeket egy „kattintás” hang akusztikusan is jelzi.